1970-re az Omega egyre inkább eltávolodott a populáris hangzástól. Harmadik
albumuk megszólalása meglehetősen progresszív, melynek előjelei már a 10000
lépés néhány dalában is érezhetőek voltak. Az Éjszakai országút a zenekar
életében óriási zenei előrelépést jelentett, ám a rajongók kevésbé díjazták az
Omega új megszólalását. A dalok a korábbiaknál hosszabbak és zeneileg is
kiforrottabbak lettek. A többségi szerző, Presser Gábor értékelése szerint az
album zeneileg előrelépés, de alábbhagyott a lendület. A zenei nézetkülönbségek
előtérbe kerülése miatt ez volt az Omega utolsó nagylemeze, amit Presser Gábor,
Laux József, valamint Adamis Anna kiválása előtt vettek fel. Több, mint ötven
esztendő távlatából azonban már kijelenthető, hogy az album az együttes egyik
legérdekesebb és legidőtállóbb alkotása lett. A kirobbanó hangminőségű kiadványt
természetesen itt is bónuszanyag teszi teljessé: a 10000 lépés 6 dalából készült
3 angol nyelvű kislemez felvételei kerültek fel az album után. Omega: Kóbor
János: ének, gitár Benkő László: billentyűk, egyéb hangszerek, ének Laux József:
dobok, konga Mihály Tamás: basszusgitár, cselló, vokál Presser Gábor: zongora,
orgona, vibrafon, ének, vokál Molnár György: gitár, szájharmonika Közreműködött:
Dionesio Arzamendia: hárfa (1) Csuka Mónika: vokál