A borsról kizárólag, mint a fűszerek királyáról lehet és érdemes beszélni. A
világ legelterjedtebb ízesítője, amely szinte minden nemzet gasztronómiájának
nélkülözhetetlen elemévé vált. Az ókorban és középkorban ára megegyezett az
aranyéval és legalább annyira elfogadott fizetőeszköznek számított.
Birtoklásáért, kereskedelméért birodalmak vetekedtek és tulajdonképpen ez a
fűszer volt a nagy felfedezések katalizátora. Csípős aromája kiemeli az ételek
ízét, de az elfogyasztott mennyiséggel érdemes óvatosan bánni, ugyanis izgatja
az emésztőrendszert. Őrölve és egészben egyaránt felhasználjuk. Az egész
borsszemek légmentesen lezárt edényben, szinte korlátlan ideig megőrzik élvezeti
értéküket. Az őrölt bors esetében, minél finomabb az őrlés minősége, annál
erőteljesebben adja ki aromáit. A feketebors, fehérbors és zöldbors ugyanazon
növény termései, csak különböző érési állapotban szüretelik őket, továbbá a
feldolgozásuk is eltérő. Éretlen állapotban szedik le a szemeket, majd főzéssel
vagy sós-ecetes lében való áztatással meggátolják az erjedés beindulását.
Szárítva, őrölve, ecetes lében, vagy néha frissen kerül forgalomba. Ez a bors
változat gyümölcsös-fanyar íz világgal rendelkezik, csípőssége is visszafogott.
Felhasználása: szinte minden ételféleséghez jól használható, levesektől a hús és
halételeken át, egészen a péksüteményekig. Aki érzékeny a borsra, vagy diétás
étrendet követ, borsikafűvel kiválthatja. Jellemzők hozzáadott cukor nélkül Igen