A cukornád, amelyből a nádcukor készül, a trópusi és szubtrópusi területeken
terem. Érdekesség, hogy aratáskor a növény szárát vágják csak le, nem húzzák ki
a földből, így újra teremni tud és nem kell újra ültetni, vagyis egy megújuló
cukorforrás. Ez nem csak gazdaságossá teszi a nádcukor termelését, de
környezetvédelmi szempontból is hasznos. A nádcukrot a növény húsos szárában
található nedvből nyerik, feldolgozása során nem használnak semmilyen
adalékanyagot. A folyamat során különválik a finom, kristályos cukor és a melasz
(ezt a mellékterméket később a rum gyártásához használják fel), de a színanyagok
egy része megmarad a cukorkristályokba zárva, ennek köszönheti a cukor a
különleges, kellemes színét. A bio nádcukor feldolgozása során csak egyszer
kristályosítják, tehát ez a legkevésbé finomított formája a nádcukornak (kivéve
a nyers nádcukrot). A nádcukor kémiailag ugyanúgy szacharóz (két
cukormolekulából álló szénhidrát), mint a répacukor, tehát nem ajánlott azoknak,
akiknek figyelniük kell a cukorbevitelükre. Viszont mivel természetes,
szennyeződés és mesterséges színezékmentes, jobb választás mindenki más számára.
Felhasználása: a répacukorhoz hasonló, ételben, italban, sütéshez, főzéshez vagy
hideg fogásokhoz egyaránt felhasználható. Íze és illata karakteresebb, lágyabb,
különleges aromát kölcsönöz a ételekhez. Különösen érdemes olyan fogásokban
nádcukorral kiváltani a répacukrot, ahol a cukor ízének fontos szerepe van (pl.
habcsók, habkrém, karamell). Adagolása nem tér el a kristálycukorétól.