A rozmaring illóolaj legfontosabb alkalmazási területe: a mozgásszervi panaszok:
-reumás megbetegedések, -krónikus ízületi gyulladások, -izom- és idegfájdalmak
és sportsérülések, melyek kezelésére a rozmaring illóolajat is tartalmazó
bedörzsölőszerek, masszázs- és fürdőolajok használhatók jó eredménnyel.
Bedörzsölő olajban elkeverve a rozmaring illóolaj : - sportolás előtt, az izmok
bemelegítésére . A rozmaring illóolaj hajápolásra, samponhoz keverve: - erősíti
a hajat, a fejbőrt, fontos szerepet játszik a hajhullás és a zsíros korpás
fejbőr kezelésében. Fürdővízben a rozmaring illóolaj nyugtató hatású. A
rozmaring illóolaj baktérium- és gombaölő tulajdonságokkal rendelkezik.
Serkentően hat a központi idegrendszerre, alacsony vérnyomás esetén stimuláló
szer. A rozmaring levélben nagyobb mennyiségben halmozódik fel az illóolaj, mint
a virágban. Az illóolajnak több mint száz komponense ismert. Az olaj jellegzetes
illatáért a cineol nevű komponens a felelős. A cineol mellett megtalálható még
az illóolajban a kámfor, borneol, alfa- és béta-pinén, valamint a linalool is.
Illóolaj mellett fontos még megemlítenünk a cserzőanyagokat, a
fahéjsav-származékokat, a flavonoidokat, triterpéneket és a diterpenoid
keserűanyagokat. A felsorolt fahéjsav-származékok közül említésre méltó a
rozmaringsav és a kávésav, a flavonoidok közül az apigenin, luteolin és ezek
glikozidjai, a triterpének közül az ursolsav, a keserűanyagok közül pedig a
karnozolsav. A rozmaring a Földközi-tenger medencéjének jellegzetes növénye, ott
főleg a tengerpart közelében, hatalmas, vad bozótokban tenyészik. Ezért adta
neki a költő Ovidius a ros maris, azaz a tenger harmata nevet. A rozmaring
ősidők óta ismert fűszer- és gyógynövény. Az ókori görögök agyserkentőnek is
használták, ezért a diákok rozmaringból fonott koszorút hordtak, hogy erősítse
az emlékezetüket és a szellemi teljesítőképességüket. A belőle készíthető tea
erősíti a látást és a memóriát.