Madaraink egy része odúköltő, azaz idősebb fák törzsében és ágaiban természetes
módon képződő, vagy harkályok vájta odúkban költ. A településeken és a
mezőgazdasági területeken egyaránt jelentkező természetvédelmi probléma, hogy az
idősebb, odúképződésre, odúkészítésre alkalmas vastagságú fák állománya
alacsony, csökken vagy már teljesen el is tűnt. Ezért a településeken
mesterséges odúk kihelyezésével segíthetjük a madarak megtelepedését. Attól
függően, hogy milyen madárfajokkal szeretnénk benépesíteni a kertünket, a
madarak igényeihez és testméretéhez alkalmazkodva különböző odúkat kell
alkalmaznunk. A C típusú odúk alapterülete és külső méretre a ?B? típusú odúra
hasonlít, de nem rendelkeznek szűk, kerek röpnyílásal, hanem megközelítően félig
nyitott előoldalúak. Ez az odútípus azoknak a kistestű énekesmadaraknak kedvez,
amelyek szeretnek kilátni kotlás közben az odúból, mivel hasonló üregekben,
repedésekben, sziklahasadékokban szeretnek költeni. Ezek a madarak a hagyományos
értelemben nem tekinthetők odúköltőknek, esetükben a megfelelő költőhely
legfontosabb kritériuma a fedettség, a vízszintes alap és a fészek legalább
egyik oldalának támasztottsága. Berepülő nyílás: félig nyitott, de fajtól
függően változhat Belső alapterülete: 12,5 * 12,5 cm Az odúban várhatóan
megtelepedő fajok: ökörszem, házi rozsdafarkú, vörösbegy, kerti rozsdafarkú,
barázdabillegető, hantmadár, macskabagoly Odúkihelyezés: A félig nyitott
előoldalú ?C? odúk esetében a minimum kihelyezési magasság 0,5 m is lehet.
Lakott területeken, ahol sok a macska, ezeket kiegészítő védelem nélkül
elsősorban az eresz magasában szoktuk alkalmazni, ami a házi rozsdafarkúak
kedvelt fészkelőhelye lehet. A kisragadozók benyúlását megakadályozó drót és
tüskés ág előtét alkalmazásával azonban térd- és mellmagasságba, bokrokba,
sövényekbe is telepíthetők, melyekbe ökörszemek és a vörösbegyek megtelepedése
várható. Kép forrás: MME