Van egy lakás a XIII. kerületben, a Gogol utcában, ami nem egyszerűen
szép, hanem az a fajta hely, ahol már az első lépésnél érzed, hogy itt valami
egészen más történik.Amikor ott voltam, nem az járt a fejemben, hogy milyen a
lakás, hanem az, hogy hogyan hat rám, mert ennek a térnek atmoszférája van, egy
mély, nyugodt, szinte arisztokratikus jelenléte, ami ritka és nehezen
megfogható.Az volt az érzésem, hogy tisztelettel kell végigsétálnom benne, mert
minden részlet azt sugározza, hogy itt valamit nagyon komolyan vettek, itt nem
siettek, nem spóroltak a figyelemmel, hanem megadták a módját.Rengeteg munka van
benne, és ez nem csak látszik, hanem érezhető is, minden egyes pontján ott van
az a törődés, az a tudatosság, amitől egy lakásból valódi tér lesz.Van benne egy
méltóság, ami nem hivalkodó, mégis erős, jelen van, és végigkísér, ahogy haladsz
benne, és ettől lesz különleges, ettől lesz több, mint amit elsőre látni
lehet.Gyönyörű, de nem csak a szemnek, hanem annak az érzésnek is, amit ad,
egyszerűen egy ékszerdoboz, amiben minden a helyén van, és mégis él, lélegzik.Ez
az a hely, ahol nem akarsz sietni.Ez az a hely, ahol jó megállni.És ez az a
hely, amit nem lehet összehasonlítani másokkal, mert van benne valami egyedi,
valami, amit nem lehet másolni.A kérdés csak az, hogy amikor elképzeled magad
benne, érzed-e azt a különleges nyugalmat és tiszteletet, amit ott lehetett
érezni?Mert az ilyen lakások nem készülnek minden nap.És amikor valaki valóban
megérzi, hogy mit ad neki, akkor általában nem engedi ki a kezéből ezt a
lehetőséget.