Zerkó ? Attila törpéje ?453-at írtunk Krisztus születése után. Ez a rómaiaknál
1206, a berbereknél 1403. Nagyjából harmincnyolc éves lehettem. Meglett férfi.
Tulajdonképpen vége volt az életemnek. Már minden lényeges dolog megtörtént
velem. De kár lett volna még meghalnom. A java ugyanis még csak ezután jött. Az
V. században járunk, Attila hun király idejében. Az emberiség éppen soron
következő apokalipszise felé száguld. A világ lángol, ömlik a vér, birodalmak
születnek és lesznek az enyészeté. Szerte a világban ? Rómától
Konstantinápolyig, Hippótól Mediolanumig, Catalaunumtól Zentesig ? hunok,
nyugat- és keletrómaiak, vandálok, gótok, szkírek, alánok, szarmaták, gepidák,
zsidók, görögök (stb.) rohangálnak (vagy éppen tántorognak az erjesztett
kancatejtől, a mézsörtől, az itáliai és galliai boroktól vagy a táltospipától),
hogy a régi káoszból az újba taszítsák az emberiséget. Az események krónikása
Zerkó, a berber törpe, aki élete alkonyán korianderes bárányt falatozva, mellé
jóféle Ikarion bort hörpölve meséli el kalandos történeteit a száját tátó
kocsmai népségnek egy ciprusi tavernában. Zerkó élete során volt rabszolga és
isten, udvari bohóc és börtöntöltelék, cirkuszi látványosság és hímringyó ?
legfőképpen pedig szemtanúja Róma, Bizánc és a hunok küzdelmének. Cserna-Szabó
András legújabb kötete ókori pikareszkregény, kumisz szagú, groteszk road movie,
történelmi tabló és annak paródiája ? a folyton porig égő és hamvaiból mindig
újraéledő világ egy kisember szemszögéből.