Redundancia és struktúra az asszír királyfeliratok hadjáratleírásaiban Szerző:
Árvai Tamás Kristóf L'Harmattan Kiadó, 2024 Az ige vallásos környezetben a
Biblia szövegét jelenti. Más összefüggésben azonban lehet a ráolvasás és a mágia
szakszava (varázsige). A hagyományos nyelvtanban pedig az ige egy szófaj
megjelölése, mely cselekvést, létezést vagy éppen állapotot fejez ki. Könyvemben
elsősorban a harmadik jelentésből indulok ki. Az asszír királyfeliratok
szövegeiben ugyanis az igék gyakoriságuk alapján tagolják, strukturáljak a
cselekmény menetét. Ezeket a szövegeket eddig elsősorban történelmi forrásként
értelmezték, melyek nagyformátumú asszír uralkodók dicső hadjáratait beszélik
el. Bizonyos igék állandó ismétlődése és strukturáló szerepe azonban arra
világít rá, hogy az Asszír Birodalomban - ahol az írni-olvasni tudás amúgy is
minimális volt - ezek a szövegek nem a múlt dokumentációját szolgálták (legalább
is nem úgy, ahogyan egy 21. századi olvasó első nekifutásra elvárná). A
királyfeliratok a korabeli társadalomban mágikus szerepet töltöttek be, mellyel
biztosítani akarták a következő hadjáratok sikerét is. Ebből a szempontból az
asszír királyfeliratok nyelvtani igéi nem is állnak túl messze a szó első kettő
jelentésétől. A szövegek igéi mágikus erővel bírtak, és így - a Bibliához
hasonlóan - az asszír világértelmezés eszközei voltak. Ezt a problémakört járom
körül a középasszír kortól (Kr. e. 13. század) egészen az újasszír korig,
egészen pontosan II. Sarrukinig (Kr. e. 722-705). E hosszú időszak alatt a
királyfeliratokat megfogalmazó írnokok számos változást vittek bele a szövegbe,
két dolog azonban - a hosszabb-rövidebb terméketlen időszakok ellenére - az
egész 600 éves periódusban változatlan maradt: az igék ritualisztikus
ismétlődése és az ismétlődések struktúrába szerveződése. Ez a jellegzetesség
alapvetően szóbeli társadalmak sajátja, amiből arra lehet következtetni, hogy az
asszír királyfeliratokban elbeszélt cselekmények hátterét egy orális társadalom
szóbeli hagyománya biztosította. Az asszír királyfeliratok írott dokumentumok
ugyan - mint ahogyan a héber Biblia történetei is -, de eredetüket tekintve
szóbeli alkotások. Árvai Tamás (1978) ókortörténész, teológus, valamint az
adventista egyház lelkipásztora. Tanulmányait Grazban
(Karl-Franzens-Universität, MA), Pécelen (Adventista Teológiai Főiskola, BA),
illetve Pécsett (Pécsi Tudományegyetem, PhD) végezte. Kutatási területe az ókori
Közel-Kelet népeinek története és kultúrája, különös tekintettel az Ószövetség
és Asszíria világára. Feleségével és három gyermekével jelenleg Kecskeméten él.
A kötet adatai: Kötés: kartonált Megjelenés éve: 2024 Terjedelem: 357 oldal