Társadalomfilozófiai gondolkodók a 20. században Korábbi korokban a filozófusok
a lét általános problémáit, a megismerés egyetemes törvényeit és az úgynevezett
örök igazságokat igyekeztek feltárni, a modernitás kibontakozásával mindezt már
a természettudományok szemléletére alapozták. A huszadik században azonban a
mindennapi életet, a társadalom összetett valóságát kezdték el értelmezni,
továbbá javaslatokat tettek a közösségi problémák megoldására. Meglátásaikat az
akkortájt kibontakozó társadalomtudományokra igyekeztek építeni, így aztán az a
huszadik században együtt fejlődhetett a filozófiával. Sokszor nehéz is
eldönteni, hogy az illető filozófus vagy társadalomtudós: a többség leginkább
mindkettő. Ezekből a törekvésekből lett a huszadik századi - több irányzatot is
magába foglaló - társadalomfilozófia, amelynek a legjelentősebb alakjait egy-egy
fejezetben mutatja be a könyv. Szabó Márton (1942) a filozófiai tudományok
kandidátusa, a politikatudomány akadémiai doktora, az ELKH TK kutató professzor
emeritusa. Tanított és tanít több egyetemen. Publikált másfélszáz tanulmányt és
tizenegy könyvet. Legutóbbi három kötetes munkája: Társadalompoétika: a
retorika, a nyelvészet és az irodalomelmélet társadalomtudományi státusa.
Munkásságáról - a bő félezer hivatkozáson túl - közel negyven önálló írás, egy
monográfia és egy tanulmánykötet jelent meg. Tudományos alkotó és iskolateremtő
tevékenységét a szakma Bibó István-díjjal és Kolnai Aurél-díjjal ismerte el.