Schöpflin Aladár összegyűjtött levelei Schöpflin Aladár a par excellence
publicista megtestesítője volt. Széles körű műveltséggel, elfogulatlan
objektivitással és nem utolsósorban csalhatatlan mércével jelölte ki kora
irodalmának figyelemreméltó jelenségeit. Kritikái, monográfiái és a legismertebb
műve, a 20. századi összefoglaló irodalomtörténeti szintézise a magyar esszé
legjobbjai közé tartoznak. Stílusa könnyed, olvasmányos, elemzései lényegre
látóak, szinte semmi sem kerüli el figyelmét. Ugyanakkor nem jelentéktelen
szépírói munkássága sem. Ebbe a nagyszabású életműbe most a szerző levelezése
révén pillanthatunk bele. Fontos dokumentumok ezek, részben azért, mert
Schöpflin Aladárról eleddig csupán egyetlen monográfia jelent meg (Fülöp László:
Schöpflin Aladár pályaképe, Debrecen, KLTE Magyar és Összehasonlító
Irodalomtudományi Intézet, 1993.), ráadásul életművének is csak töredéke látott
napvilágot a második világháború után. Részben pedig azért, mert miként a
szerkesztői utószó Lengyel Andrást idézve megfogalmazza ,,az életrajzi
eseménytörténet, a szociális és lélektani karakterizálás legfőbb eszköze,
forrása alighanem a levél. Aki egy írót meg akar ismerni, félretolva a változó
irodalomtudományi divatok kínálta értelmezési sémákat, a műveken túl leginkább a
levelekre számíthat. Bennük valami olyasmi dokumentálódik s válik
megismerhetővé, amit semmilyen más forrás, maga az irodalmi mű, a műalkotás sem
nyújt. A szerkesztői elő- és utószóval ellátott kiadvány Schöpflin Aladár
1894-1950 közt született, eddig fellelt leveleit, illetve a hozzá írott
válaszleveleket is tartalmazza, valamint függelékben néhány további levelet,
egyéb dokumentumokon fennmaradt feljegyzéseket, üdvözléseket, az
azonosíthatatlan keltezésű és kétes hitelű leveleket hozza. A keresést írók és
címzettek mutatója, illetve névmutató segíti. Sajtó alá rendezte: Balogh Tamás.