Zendülők Márai Sándor zendülői olyan gyermekek, akiket az idő keze már taszítana
kifelé ártatlannak éppen nem nevezhető játékaik közül, de akik önként, konok
daccal nem akarják elhagyni a gyermekszobát. Bizonyára nem véletlen, hogy Márai
e témában a mienkénél nagyobb európai irodalmak képviselőivel találkozik:
Cocteau Les enfants terribles-jére és Glaeser Jahrang 1902-jére gondolok. A
jelenség európai s oly kevés írónk van, aki a magyar miliőbe európai problémákat
tudna, vagy merne beállítani! (Sárközi György, Nyugat, 1930/14.) Egy héttel
később együtt volt a banda. A laza anyagból egy pillanat alatt lesz kristály,
nem lehet tudni, miféle folyamat előzi meg. Nem lehet tudni, mi az, ami bizonyos
embereket, kik kevéssel elébb még mit sem sejtettek egymásról, összehajt, egyik
pillanatról a másikra összekovácsol, bűntudatnál nyugtalanítóbban, jobban, mint
szülőket gyermekekkel, mint a szerelmeseket, mint a gyilkosokat. A terem négy
sarkából igyekeztek egymás felé, mohón, mintha évek óta vártak volna erre, s
rengeteg mondanivalójuk lenne. Együtt voltak, akik egy hét előtt még alig
beszéltek egymással.