Joseph Boyden korai novellagyűjteményének középpontjában - regényeihez
hasonlóan - az Ontario északi részén élő őslakos indiánok állnak. A szerző
tizenhárom történeten keresztül, lenyűgöző erővel mutatja be azt a skizofrén
állapotot, amelybe a rezervátumokba kényszerített indiánok kerültek. A
segítségnyújtásnak álcázott erőszakos intézkedések, amelyeknek célja az indiánok
többségi társadalomba olvasztása, és a modern nagyváros talmi vonzereje is
hozzájárul ahhoz, hogy a rezervátumok lakói generációról generációra veszítik el
a kultúrájukat. A fiatalok vágynak a nagyvárosba, de csak a bingót, a
pankrációt, az alkoholt és a drogokat ismerik belőle, az öregek viszont még
minden sejtjükkel kapcsolódnak a természethez, beszélnek az állatokkal, a
pillantásuknak varázslatos ereje van, és a vérükben van a társadalmi és családi
összetartás, egymás támogatása, a barátság és az együttműködés. Így keveredik
ezekben a történetekben a reális a szürreálissal, a komoly a viccessel, a mélyen
elgondolkodtató a könnyeddel. Feloldás nincs, ezt az ember megint elrontotta...
A lebilincselő stílusban megírt történetek olvasás után sem eresztenek. JOSEPH
BOYDEN a kortárs kanadai irodalom kiemelkedő alakja. Az ontariói Willowdale-ben
nőtt fel ír katolikus családban, tíz testvére mellett, majd egy képzési program
keretében bennszülötteket tanított, illetve kreatív írást oktatott a University
of British Columbián. Fontos feladatának tekinti, hogy könyveiben bemutassa
Ontario állam őslakos indiánjainak életét. Első regénye, a realitás és misztikum
határmezsgyéjén egyensúlyozó Három nap az út 2006-ban elnyerte Kanada egyik
legrangosabb irodalmi díját, Az orendát pedig 2014-ben aCanada Reads az Év
könyvének választotta.