Nappali ház, éjjeli ház Nowa Ruda (német nevén Neurode) sziléziai kisváros a
csehlengyel határon, a háború előtt Németországhoz tartozott. Az ideköltöző
narrátor, rejtélyes szomszédjával, a parókakészítő Martával folytatott
beszélgetései nyomán, kisebb-nagyobb történetekből férceli össze az őt körülvevő
valóság patchworkjét. Az emlékek és álmok különböző korokból származnak az idők
kezdetétől a középkoron és a 18. századon át a jelenig. Az emberi élet állandó
változása és a változatlan tér és természet, a történelem és a mítoszok,
apokrifok világa, az egyén emlékei és a kollektív tudattalan archetípusai együtt
alkotják az örök hely végtelen valóságát. OLGA TOKARCZUK (1962) a kortárs
lengyel próza kiemelkedő alkotója. 1997-ben elnyerte a Ko?cielski Alapítvány
díját. 2008-ben Begunok című regényéért megkapta a legrangosabbnak számító
lengyel irodalmi díjat (NIKE). Eredeti végzettsége szerint pszichológus.
Egyetemi tanulmányai idején önkéntesként viselkedészavaros serdülők
pszichiátriai gondozóintézetében dolgozott. 1985-től terapeutaként praktizált,
és Jungot tanulmányozta, ami hatással volt írásaira is. 1989 óta tizenöt könyve
jelent meg, köztük regények, novellák és esszék. A kritika kezdettől fogva a
lengyel irodalom élvonalában emlegeti, de könyvei a szélesebb közönség körében
is rendkívül népszerűek. Elbeszéléskötete (Sok dobon játszani) és két regénye
(Az Őskönyv nyomában; Őskor és más idők) után most egyik legsikeresebb regényét
kapja kézhez a magyar olvasó: a Nappali ház, éjjeli ház (1998) megjelenésekor
elnyerte a NIKE közönségdíját, azóta huszonegy nyelvre fordították le. KÖRNER
GÁBOR (1969) fordító, lengyel és ukrán szakon végzett az ELTE-n. 19961998 között
a JAK Világirodalmi Sorozatot szerkesztette. 1999-ben a Nemzeti Kulturális Alap
alkotói ösztöndíjasa, 2006-ban Babits Mihály-ösztöndíjas volt. 2005-ben a
Lengyel Köztársaság kulturális minisztere a Lengyel Kultúráért Érdeméremmel
tüntette ki. 2011-ben József Attila-díjat kapott.