Elveszett édenek Próbáltam kiigazítani őket, apa - felelte őszintén. - Tényleg
igyekeztem, hiszen te többször is elmesélted nekem a történteket. De nem
érdeklik őket az árnyalatok. Udvariasan meghallgatnak, egy ideig illedelmesen
csendben maradnak, aztán kezdődik az egész elölről. Az embereknek nem igazságra
van szükségük, hanem legendákra. Noámnak hívják. Újjá- és újjászületik, több
civilizációban élt az évezredek során, és most arra készül, hogy elmesélje
történetét - egy nagyon hosszú történetet, amely 8000 évvel ezelőtt, egy tó
partján, édeni körülmények között kezdődött, amikor az ember még korlátok nélkül
élt, szimbiózisban a természettel. Ebben a régmúlt időben, amiről mesélni fog,
Noám a falu vezetőjének a fia, aki mindent elsöprő szerelmet érez Nura, a
kiszámíthatatlan, lenyűgöző és szellemi társként is elsőrangú nő iránt - a
közelgő apokalipszis árnyékában. Schmitt nem kevesebbet kísérel meg az Elveszett
édenekben, mint hogy a jelen fénytörésében újraírja az emberiség mítoszait,
keletkezés- és hanyatlástörténeteit. A nagy filozófiai, társadalmi és
pszichológiai kérdéseket hús-vér karakterekkel, felejthetetlen alakokkal
jeleníti meg egyedülálló kalandregényében - ebben a családi tragédiákkal,
elhallgatott múlttal, bibliai cselekménnyel átitatott, gyengéd és lebilincselő
mestermunkában. Szeszélyes kaland, őrült projekt. Schmitt csúcsminőségű
regényben meséli el az emberiség történetét. (Libération)