A Kanizsai Hidegház Sziszifuszi munkával összerakható egy város múltja a
régészeti ásatások, levéltári anyagok, anyakönyvi kivonatok, privát levelek,
családi Bibliára vagy más könyvekre írott széljegyzetek segítségével. Ugyanilyen
óriási vállalás a saját múltunk tárnájába lemenni, emlékeink, családi
legendáriumaink, régi térélményeink, illatok, hangok, izomemlékek megidézésével.
Felmutatni az utcabeli boltost, egy renitens családtagot, egy könyvesbódét, egy
zsinagógát, az iskolák világát, és még rengeteg olyan egyedit, amire ha más is
ráismer, máris általánossá változik. A kanizsai Hidegház egy szegény család
másodszülött fiának története. De ne gondoljunk arra, hogy majd király, vagy
kőgazdag mágnás lesz belőle. Esterházy Péterrel szólva a főszereplő egy ürge,
egy egyszerű ember - és éppen ez az izgalmas benne: akármelyikőnk lehetne. Talán
csak a fokozott érzékenysége és irodalmi tájékozottsága különbözteti meg a
szomszéd munkástól. De nem hordja magasan az orrát, egy a kanizsaiak közül. Mert
a könyv Nagykanizsán játszódik, a második világháború után. Sokan ráismernek
majd a város különböző részeire, még ha olyanok is vannak benne, melyekre csak
régi térképeken, vagy nagyon idős emberek emlékeiben bukkanhatnánk. A múlt nem
puzzle, sosem lehet minden darabját kirakni. Minél többet tudunk, annál jobban
látjuk a hiányokat. Egy irodalmi mű sem kirakós. Mohai V. Lajos a szubjektív kép
intenzitásán dolgozik. Tekeredjen csak az az emlékkígyó. Összetéveszthetetlen
melankóliájú sorai maguk is több irányba nyitható időkapszulák.