Babbitt II. George Babbit tipikus kisvárosi figura Amerika egyik eldugott
sarkában, Zenith-ben. A negyvenhat éves ingatlankereskedő életéből látszólag
semmi sem hiányzik, a rohamtempóban modernizálódó társadalom összes vívmánya
elérhető számára, egyvalamit kivéve: a boldogságot. Babbitt a
teljesítménykényszer és az elégedetlenség kettős prése alatt nyög. Szorult
helyzetéből először a fantázia világába menekül, majd a társadalmi konvenciók
lerombolása felé tör, hogy ábrándjait megvalósíthassa. Három gyermekét és
szerető feleségét cserbenhagyva űzőbe veszi álmai tündérét, akit egy vonzó,
bohém, fiatal özvegy képében vél megtalálni. Sinclair Lewis a XX. századi
amerikai realista irodalom egyik kimagasló alakja, aki az újságírói pályáról
tért át az irodalom világába. Korai, relatív ismeretlensége 1920-ban, a Főutca
megjelenésével ért véget, majd 1922-ben a Babbitt-tal az újvilág egyik
legismertebb és legvitatottabb szerzőjévé vált. Az író a szatirikus gúny és a
precíz realizmus erős elegyével tárja elénk a múltszázad elejének amerikai
rögvalóságát. A kételkedő, elégedetlen kisember szemével, alulnézetből láttatja
az élet hatalmas kihívásait, és a kétségbeesett kapálózást egy széthulló
egzisztencia maradványainak megőrzésére. Műveiben a beteljesületlen álmok
barangolnak szemlesütve a névtelen közép-nyugat kisvárosainak poros főutcáin, a
a beteljesülés felé vezető helyes ösvényt kutatva.