...olyan volt a táj, mintha a természet hatalmas piapartira invitálta volna a
mérsékelt égövi, szubtrópusi és trópusi növények fantasztikus keverékét. A
pálmák, a csapzott fejükkel, ernyedten támasztották a pultot, mint megannyi
hivatásos kocsmatöltelék; a tüskés bokrok ittasan akaszkodtak össze; egymás
mellett foglaltak helyet jól öltözött virágok és borotválatlan kaktuszok; és
mindenütt a palo borracho, a részeg bot, püffedt sörhasával, dülöngélve. A
virágos tömegben pedig tirannuszok sürgölődtek, megannyi takaros, aprócska
pincér, makulátlan hófehér ingmellben; a helybéliek flor blanca, vagyis fehér
virág néven emlegetik ezt a madarat. Gerald Durrell még a világsikert meghozó
Családom és egyéb állatfajták sorozat megírása előtt, 1954-ben járt
Dél-Amerikában: ritka, kiveszőfélben lévő állatfajtákat kutatott, és igyekezett
minél többet eljuttatni angliai állatkertekbe. A részeg erdő, ennek a
gyűjtőútnak mulattató története már teljes fegyverzetében mutatja be a népszerű
természettudós-írót - az argentínai és paraguayi őserdőben átélt kalandjai
feleségével, Jacquie-vel, és a remekül egyénített egzotikus állatokkal
szórakoztatva vezetnek rá a természet értő szeretetére, és annak a mind
fontosabb ténynek a felismerésére, hogy az ember csak az élővilágban élhet meg,
és ezt a világot szeretnie, kímélnie kell.