Versenyfutással kezdődött az egész gyalázatosság. Több mint száz éve annak,
hogy a Lonsdale-ősök elindultak Nyugatra. Versenyt futottak a földért. Hegynek
fel! Két Lonsdale család vándorolt akkor ide keletről. Unokafivérek. Ők is
futottak. Előzőleg sem fértek meg egymással úgy, ahogy jó rokonokhoz illik, és
most úgy akarta a sors, hogy annyi ember közül ketten maradjanak a hegyi ösvény
utolsó fordulójában. Hogy azután mi történt, azt senki sem tudja, és nem is
fogja megtudni soha. Az egyik Lonsdale elsőnek ért fel a tetőre, a másik
bezúzott fejjel, ájultan feküdt nem messze a céltól. Kődobás tette
harcképtelenné. Hugh Lonsdale, miután eszméletre tért, azt állította, hogy
megelőzte már az unokafivérét, mikor kődobás érte. Ezt Davy Lonsdale nem
tagadta, csak azt tagadta, hogy ő dobta a követ. Hugh Lonsdale esküdözött, hogy
egy perccel előbb, mikor megfordult, látta, amint Davy lehajolt. Akkoriban nem
volt idő holmi aprólékos kivizsgálásra, tárgyalásra. A bizottság a fennsíknak
ezt a részét kétfelé osztotta. Egyik területet Davy kapta, a másikat Hugh.
Mindkettő úgy érezte, hogy az egész földdarab neki jár. És a versenyfutás azóta
nem ér véget?