Azt a gyönyörű völgyet, amelyen a Vág - Magyarország nagyobb folyóinak egyike -
végighömpölyög, s amely az ő nevét viseli, nekem pedig mint táj, mint történelmi
színhely és mint szülőföldem háromszorosan is kedves, régóta alkalmasnak véltem,
hogy a honismeretet gyarapító leírás tárgya legyen. Kívántam, és feltett
szándékom is volt nekilátni, de a megvalósítás különböző körülmények miatt
elhúzódott, már-már egészen letettem róla, amikor megjelent Fischer professzor
úr Festői utazás a Vág folyón, Magyarországon című művének hirdetése. Láttam,
valaki megelőzött ötletem megvalósításában, és megpróbálta megoldani azt a
feladatot, amelyet én tűztem magam elé. Sikerében annál kevésbé kételkedhettem,
mert a bécsi Képzőművészeti Akadémia, a tanítványok, a művészet minden barátja
szemében felejthetetlen, érdemdús neves férfiútól kimagasló teljesítményt
várhattunk el. A várakozás csupán a vállalkozás művészi, az ő gyakorlott kezétől
származó részét illetőleg bizonyult jogosnak - az irodalmi rész neki sem
tetszett, s a közönség sem volt megelégedve vele. A művész elkedvetlenedett, és
azt javasolta nekem, hogy vállaljam el a rendelkezésemre adandó rézmetszetek
magyarázatát. Vonakodás nélkül beleegyeztem, de - részben súrlódások elkerülése
végett, részben azért, hogy korábbi tervemet megvalósíthassam - ahhoz a
határozott feltételhez kötöttem közreműködésemet, hogy a szöveg ne puszta
képmagyarázat legyen, hanem inkább a képek szolgáljanak a folyamatos egésszé
összefűzött leírás magyarázatául. Irodalmi gyűjtéseim jelentős anyagot
tartalmaztak, mégis úgy véltem, hogy ezt a leírandó helyek személyes
megszemlélésével gyarapítanom és hitelesítenem kell, a cél elérése kedvéért
útnak kell indulnom. Közben meghalt a kitűnő Fischer. Az elkészült rézlemezeket
hagyatékából megszereztem, és elhatároztam, hogy egymagam hajtom végre azt, ami
az érdemes mester társaságában jobban és terjedelmesebb képanyaggal
sikerülhetett volna. Így jött létre ez a festői utazás, Magyarországra
vonatkozóan az első ilyen kísérlet, s talán már ezért is jogosult az olvasók
elnézésére, s talán nem is érdemtelen rá. A Fischer professzor által e célra
szánt és birtokomban lévő rajzok száma sokkal nagyobb, mint amennyit közlök
belőlük, de a mostani körülmények közt túlontúl kockázatosnak véltem, ha még
több rézmetszettel drágítom meg azt a művet, amelyet - hiszen szeretem ezt az
engem tápláló és hátán hordozó földet - jó sok kézben szeretnék látni. Ez az
aggodalmam volt az oka, és nem az anyaghiány, ami visszatartott attól, hogy
címerpajzsok, sírkövek, edények, műalkotások és az útközben látott egyéb ókori
maradványok rajzát rézmetszetben közöljem, tudom, sokak számára szívesen látott
ráadás lett volna, és a hasonló külföldi művekből nem is hiányozhatna.