Jean Rhys Legyen nekik dzsessz Elbeszélések antik (Európa Könyvkiadó), 1980 312
o., vászon kötés védőborítóval, jó állapotú védőborító kopottas 640.- ?Egész
egyszerűen: a legnagyobb élő angol prózaíró ? írta Jean Rhysről néhány éve a
tekintélyes kritikus, Alfred Alvarez. Aki olvasta az írónő magyarul is megjelent
regényet (Széles Sargasso-tenger; A sötétség utasa; Jó reggelt, éjfél), aligha
találja felelőtlennek ezt a kijelentést. A dominikai születésű, különös
pályafutású Jean Rhys, aki harmincéves korában Párizsban kezdett írni, majd egy
novellás kötet és négy regény után évtizedekre eltűnt a közönség szeme elől, ma
már vitathatatlanul az angol irodalom élő klasszikusa. Hogy mennyire élő, azt
1976-os novellás kötetével bizonyította, amely nyolcvanegy évesen is
alkotóerejének teljében mutatja. Kötetünk utolsó hét elbeszélése ebből a
kötetből való. Az első hat 1927-ben megjelent első könyvéből, amelynek
előszavában Ford Madox Ford az egész életműre érvényes szavakkal így méltatta
ifjabb pályatársát: Félelmetes éleslátás jellemzi, és félelmetes ? már-már
kísérteties ? szenvedély, amellyel az elesettek ügyét magára vállalja?
Legvonzóbb tulajdonsága az ösztönös formaérzés: írásai pontosan ott kezdődnek,
ahol kezdődniük kell, és pontosan akkor érnek véget, amikor megtették a
dolgukat.? Jean Rhys csak arról ír, amit nagyon alaposan ismer. A helyszínek
életének helyszínei: Nyugat-India, ahol gyerekkorát töltötte, az első
világháború utáni Párizs, ahol örökös létbizonytalanságban íróvá érett, és
Anglia, ahol vidéki elvonultságban megöregszik. Írásművészetében nincsenek
látványos fordulatok. A hang, amelyre kezdetben rátalált, és amelyet azóta is
használ ? hogy újra Alvarezt idézzük ?, ?meglepően fiatalos: könnyed, tiszta,
hajlékony, eleven, természetes ? és kivételes erőfeszítéssel egyetlen célra
koncentrált; az egyszerű igazmondás eszköze?.