A hajdina, vagy másnéven pohánka régebben az egyszerű népi ételek sorába
tartozott. A hántolását is házilag oldották meg hézagosra állított malomkövek
között átdörzsölve távolították el a kemény héjszerkezetet. A NATURKONYHA
fedezte fel ismét, és bár íze sajátosan különleges, erős, talán pont ezért is
egyre népszerűbb. Nagyipari méretű hántolása esetén előáztatják, vagy még kissé
pörkölik is, ekkor a színe barnás tónust kap. A hőkezelés nélküli
hajdinahántolás fehéres színű. Az íze sem olyan erős, mint a barna hajdináé.
Beltartalmi értékei mindkét féle hajdinának egyformán említésre méltóak. A
legújabb kutatások alátámasztják a régi megfigyeléseket: a hajdina jótékonyan
hat az érrendszeri megbetegedéseknél, a magas vérnyomásban szenvedőknél, a
cukorbetegeknél. A lisztjét búzaliszttel keverve kenyér és tészta alapanyagként
használják fel. Töret és szemes formában a jólismert orosz kása alapanyaga. A
hajdina a főzés előtt megpirítva az ételnek enyhe dióízt és illatot kölcsönöz.
(Ránky Edit)