H. G. Wells sci-fi klasszikusa, Az időgép című regény először 1895-ben jelent
meg, ami egy, még 1888-ban, diákként írt, és az egyetemi újságban megjelent
Időutazók című novelláján alapult. Mivel ez a munka még a huszadik század
elejének nagy technológiai vívmányai előtt született, a tudományos háttere
meglehetősen gyenge. Ennek ellenére a tér-időről vallott koncepciójával, az idő
negyedik dimenzióként való elképzelésével már húsz évvel megelőzte Einstein
speciális relativitáselméletét! Emellett a társadalmi reflexiói is érdekesek
voltak. Az időgép feltalálója a távoli jövőbe tett utazása során együgyű,
élvhajhász fiatalokból álló civilizációt talál, az eloikokat, akik a gyönyörök
és szórakozás földi paradicsomában élnek. Ám a föld alatt egy másik társadalom
is található: ott élnek a majomszerű morlockok, akik a felszíni világ örömeinek
fenntartásához szükséges szerkezeteket üzemeltetik. Az időutazó először azt
hiszi, a felszín alatti munkások egy, az eloikok által leigázott faj, akiknek
feladata eme Paradicsom kiszolgálása. Csakhogy később felfedezi, hogy a
morlockok időről-időre egyfajta transzállapotba ejtik az eloikokat, majd
rengeteget elhurcolnak közülük a föld alá, hogy ott eleségül szolgáljanak a
kannibál morlockok számára. Valójában tehát a morlockok a világ urai, akik
megengedik az eloikoknak, hogy élvezzék a felszíni játszóteret, ám valójában
olyanok, mint a legelőn tartott marhák... Az egész regény ugyan pusztán sci-fi,
mégis magába foglalja Wells pesszimista nézeteit az emberi társadalom
jövőjéről... Wells a maga korának páratlan képességű látnoka volt. Műveinek
számos leírása megdöbbentő pontossággal mutatja be a közeljövő néhány
eseményét... A regényben az a legbámulatosabb, hogy Wells ugyan néhány
részletben tévedett, mégis, a szereplőket és a második világháború általános
körképét tökéletesen azonosította. Manapság már általánosan elfogadottá vált,
hogy a reptiliánokként vagy másképp reptiloidokként ismert földönkívüliek
évezredeken keresztül lakták a Földet, amit őshazájuknak tekintenek, s aminek
állítólag a történelem előtti időkben eredeti birtokosai voltak. Egy időben
éltek a dinoszauruszokkal, amelyek szintén hüllők voltak, s ez azt jelenti, hogy
kétszázmillió és hatvanötmillió évvel ezelőtt éltek bolygónkon, mely utóbbi
dátum a dinoszauruszok kihalásának időpontja. A jura-korként is ismert időszak
eme számadatait a közismerten megbízhatatlan szénizotópos kormeghatározással
nyerték. Ennek ellent mondanak azok a bizonyítékok, amelyek a dinoszauruszok
korát nem több mint egymillió évvel ezelőttre becsülik. Tudjuk, hogy a
reptiliánok már az ember megjelenése előtt is itt voltak; s egyes elméletek
szerint ide a Sárkány-csillagképből érkeztek... Emberi kolóniák jöttek létre 110
különböző csillagrendszerben, a legtöbbjük rendelkezett az űrutazáshoz szükséges
technológiával. Létrehozták a Fény Galaktikus Szövetségét és együtt vették fel a
harcot a reptilián hódítókkal... A reptiliánok idővel megtanulták, hogyan tudnak
emberi alakot ölteni, így beszivárogtak a szőke, kék szemű emberek
történelemelőtti, atlantiszi civilizációjába. Embereket raboltak, és létrehozták
belőlük a reptilián hibrideket. A teljes körű inváziót megelőző beszivárgás és
hibridizáció taktikája a mai napig védjegye maradt a reptilián hódításoknak... A
reptiliánokról szóló szakirodalom azon az egyöntetű véleményen van, hogy azok
emberi vérrel és hússal táplálkoznak. A számos művet megjelentető Andrew
Hennessy A reptiliánok véröröksége című cikkében a következőképp fogalmaz: ?A
reptiliánok és a félvérek azért isznak vért, mert ezzel tudják megszerezni az
egyén életerejét, és azért is szükségük van rá, mert csak ennek segítségével
képesek fennmaradni ebben a dimenzióban. Az emberi hús vagy vér fogyasztása
közben gyakran változnak vissza eredeti reptilián alakjukra - ezt szemtanúk
leírásából tudom. A vérfogyasztás a génjeikben van, és a hierarchia csúcsán álló
legfőbb papnő vagy anyaistennő végzi el a Testvériség számára azokat a
rituálékat, amelyek szükségesek hozzá, hogy a mi dimenziónkban túlélhessenek.?
Megtörténhet, hogy ha a reptiliánok győzedelmeskednek az emberiség felett és
sikerül a Föld lakosságának nagy részét kiirtaniuk, hasonló gyakorlatot
vezetnének be, mint Az időutazóban leírt társadalom. Közismert, hogy hipnotikus
erővel bírnak az emberek felett, amit az eltűnéses esetek többsége is bizonyít.
Azt is tudjuk, hogy rendkívül türelmesek. Képesek lehetnek akár nyolcezer évet
is várni, hogy a Föld körülményei megfelelőek legyenek a számukra. Természetesen
elég szomorú kilátás, hogy egy kevéske reptilián képes lenne eltörölni az emberi
civilizáció minden dicsőségét, és a Földet egyetlen hatalmas vadászterületnek
nyilvánítani. Talán még a dinoszauruszokat is visszahoznák. Az olyan
prehisztorikus állatokat, mint a mamut, már képesek a leletekben fellelhető DNS
segítségével újrateremteni. Ebben a könyvben kísérletet teszek arra, hogy
elmeséljem, miként kezdődött ez a Naprendszerünkért folytatott ?nem ejtünk
foglyokat? háború, amiben most, a huszonegyedik században találtuk magunkat...