Mi köze az édesköménynek a biszbaszhoz? Hogyan köthető a blachan, ez az apró
rákok és sózott halak napon érlelésével készülő (és rendkívül büdös) indonéz
hozzávaló a mi vajtökünkhöz? Hogyan készíthetjük el a Hidegen mosolygó szőke
márki nevezetű, epres-csokoládés receptet? Csupa kínzó kérdés, amelyeket új
szakácskönyvében Váncsa István nemcsak feltesz, hanem rendre meg is válaszol. A
szerző új kötetének receptállománya alapanyagok köré csoportosul, vagyis (saját
szavai szerint) a mindennapi élet valóságos problémáira keres válaszokat.
Szervező elve a szezonalitás, tudjuk meg Váncsától, tekintve, hogy az
ételkészítés alapanyagai jórészt az évszakokhoz kapcsolódnak. Tavasszal csirkét
ettünk, nyáron jércét, ősszel kacsát-libát, telente disznóhúst, ám erre már csak
a legöregebbek emlékeznek. A nagy élelmiszer-áruházakban évszakoktól függetlenül
mindig ugyanazt látni, de valódi csirkét vagy jércét soha; ezeknek a szavaknak
az eredeti jelentése mostanra feledésbe merült. Ez a könyv mindazonáltal próbál
úgy tenni, mintha továbbra is normális életet élnénk egy normális világban,
szerzője tehát kegyes hazugságot terjeszt. Ettől jó a közérzete. Az Évszakok
ízei szórakoztat, tanít, elgondolkodtat, és mellesleg 240 izgalmas recepttel
szolgál - mi többet várhatnánk egy szakácskönyvtől?