Aligha akad írástudó erdélyi ember, aki még a múlt évezredben született, és ne
ismerné Veress Zoltán legendás verses meséit, melyeket a legendás Napsugár nevű
folyóiratnak írt az 1950-es, '60-as években. Kultikus művek ezek a javából, a
számos kiadást ? és kalózkiadást ? generációk olvasták ronggyá. Nem csoda,
hiszen kevés szeretni valóbb meseverselmény született irodalmunkban. Jópofa
szereplői, fülbemászóan gyönyörű sorai és mindenekfölött végtelen szellemessége
egy életre magával ragadja olvasóját. Hogy a harmadik évezred magyar gyermekei
is csodálhassák Irgum Burgum Benedek, Tóbiás és Kelemen, Veszedelmes Jeromos,
Rongy Elek és Pinduri történetét, egybegyűjtöttük mind az öt mesét: ez az
egyetlen teljes kiadás. Csillag István pedig vette magának a bátorságot, hogy
újraillusztrálja, egy olyan előd után, mint Deák Ferenc. És olyannyira sikerült
neki, hogy nemcsak a legteljesebb, hanem a legszebb kiadást is tartja kezében az
olvasó. Ott, ahol az égbe nyúló gránitszikla meredek, élt egy medve, úgy hívták,
hogy Irgum-Burgum Benedek. Művelt mackó, tudta róla rég az egész falu már: járt
neki egy képes újság, úgy hívták, hogy Napsugár. Legutóbb is azt olvasta, hát
egyszer csak, gyerekek, kukra ugrott, mint egy szöcske, Irgum-Burgum Benedek.
Öblös torkán kiszaladt egy rettenetes ordítás: ? Megszökött a Napsugárból
Kelemen és Tóbiás! Mióta a világ világ, ilyen csuda nem esett: perdült-fordult,
felkapott egy magyaros kis bekecset, hóba-fagyba' Baranyai Baltazárhoz
baktatott, Baltazárék barlangjánál megverte az ablakot: ? Gyere, komám, segíts
nekem, két kis kakast keresek! Kinyíltak az ablaktáblák, zúzmarásak, deresek: ?
Megyek-megyek! ? bólogatta Baranyai Baltazár. Nem telt el egy szempillantás,
reggelijét falta már, s mire kettő eltelt volna, háza elé penderült, irdatlan
nagy bocskorában szárközépig elmerült. Ketten mentek Bús-Bozontos Barabáshoz
sebesen: ? Gyere gyorsan, lássuk, hol van Tóbiás és Kelemen! Kidörmögött
ablakából Bús-Bozontos Barabás: ? Várjatok, mert reggelizem, van még három
harapás. Báránybőrből tett fejére kucsmaforma tökfedőt, bekapta a reggelijét, s
kinn termett a ház előtt: oszt amerre sűrű volt a behavazott rengeteg, ment
Barabás, Baltazár meg Irgum-Burgum Benedek. Bandukoltak, barangoltak,
összejártak hét határt, de bizony a három medve fia kakast sem talált. Föltűnt
egyszer még egy határ, immáron a nyolcadik: kerek erdő közepében a vén erdész
ott lakik. Meglátta a három mackót, puskát kapott hamarost... Nosza, mackók,
hogyha tudtok, kotródjatok haza most! Mentek is, mert jobb a futás, mint a fűbe
harapás, hason csúszva jutott haza Bús-Bozontos Barabás. Ne is mondjam, hogy ért
haza Baranyai Baltazár, hej, kilógott úgy a nyelve, hogy a földet nyalta már.
Benedek is hazanyargalt, mire koromsötét lett, hazavitt a bundájában húsz vagy
harminc sörétet. Otthon aztán fogta magát, ünneplőbe öltözött, s Tóbiásék
helyébe a Napsugárba költözött. (Napsugár, 1958. január) Veress Zoltán (1936,
Kolozsvár ? 2013, Stockholm) ? költő, író. Ónodi Sándor és Csordás Elemér néven
is alkotott.