A szépségnek ezer arca van, de Ádám Gyulánál tízezer. Mert nincs szebb egy
székely öregasszony vagy öregember arcánál, akinek ráncai egy emberöltő
örömének, bánatának és történelmének regényét tükrözik, de nincs szebb a
gyermeki komolyságnál sem, melyet a művész ugyancsak számos alkalommal
megörökített: gyermeknek is más itt lenni, mint egyebütt a világon. Ádám Gyula
önnön népének ? egy fegyelmezett és híresen szorgalmas, ugyanakkor
szenvedélyességéből adódóan féktelen és szeszélyes katonanépnek ? közelmúltját
és jelenét örökíti meg, mondjuk így: az ezredforduló évtizedeit. De ebben a
kortárs időben ott a történelem, hiszen számos képet akár a 18?19. században is
lencsevégre kaphatott volna egy időutazó fotográfus. Ott van a ?ki tudja, merre,
merre visz a végzet?. És minden egyes fotográfiában ott van Isten, ott van az a
konok hit, ami a székelyeket nehéz történelmükön átsegítette. Szívszorongató
gyűjtemény ez a csodálatos album, aligha akad olyan magyar ember, aki száraz
szemmel végig tudná lapozni. Orbán János Dénes