A felnőtt író és pszichológus, az éles szemű, mégis együttérző megfigyelő
tekintetével látjuk a két háború közötti román világban Kolozsvár, Vízakna és
Bukarest között hányódó családot, a megélhetésért szívós harcot folytató
édesanyát, a hébe-hóba felbukkanó apát, akinek ügyvédi praxisát a magyar
kisebbséget sújtó diszkrimináció veszélyezteti, a testvéreket és féltestvéreket,
a közelebbi és távolabbi rokonokat - megannyi elgondolkodtató sors,
dokumentumértékű megfigyelés a Polcz Alaine hagyatékából előkerült önéletrajzi
írásokban. Akkor kezdődött, hogy hallgattam. Sok mindenről hallgattam, egészen
késő felnőtt koromig. A legfontosabb, legnehezebb dolgokról nem beszéltem. De
akkor csak azért hallgattam, mert láttam, hogy ők nem értenek engem. Úgy
éreztem, hogy áthidalhatatlan távolság van köztem és a felnőttek közt. Nem volt
kellemetlen ez a távolság, mert egyébként tényleg nagyon szeretett apám is,
anyám is.