Ők magukrahagyottan őrizték a Kárpátokon Magyarországot és a mögötte lévő
Európát, olyan egyedül, amilyen egyedül csak lehet az ember, akit magára hagy a
világ. Álltak fönt az erdőgerinceken, derékig hóban, fagyott lábakkal, fagyott
kezekkel, arcukat marta a jeges északi szél, és tudták, hogy senki sincs a hátuk
mögött, aki segíteni tudna. Csak védtelen völgyek, falvak és városok,
kiszolgáltatott asszonyok, más semmi.