Holborn végignézett magán. Vadonatúj lovaglóbetétes bőrnadrágja volt, fényes,
sárga sarkantyús csizmája, gyönyörű, fehér szalagos, széles karimájú, szürke
nemezkalapja. Piros vadászinge fölé fehér csillagos kék selyemkendőt kötött, de
legcsodálatosabb volt fényes bőrövén függő, két Maxime márkájú automata
revolvere, úgy kifényesítve, mintha szabadnapos közlegény lenne, akit
visszazavar az őrség, hacsak hajszálnyira is rendetlen. Ugyanilyen pedantériáról
tanúskodott 7.65-ös Mauser fegyvere, amely az ülés felett függött. Nem értette
hát, hogy ilyen gondosan megválogatott vadnyugati külsővel miért lenne
nevetséges? ? Nem magyarázná meg a szavait, Trickley úr? ? A ruháján meglátszik,
hogy sohasem ült még tábortűz mellett. A fegyverei olyan újak, hogy csikorog az
ember szeme, ha rájuk néz. Azt hiszem, nem tévedek, ha felteszem, hogy mind a
két revolverével hadakozva, tíz lépésről könnyen elhibázna egy felhőkarcolót.
Errefelé az embereknek nincs idejük rá, hogy ennyit törődjenek a külsejükkel.
Aki órákig olajozza a revolverét, megnézi a helyet, ahová leül, az
vegyeskereskedő vagy porszívóügynök. Holborn felszisszent. Honnan tudja ez az
alak, hogy ő éppen porszívók miatt jött le ide a nyugatra? Eddig azt hitte, hogy
stílszerűen alkalmazkodni fog a környezethez, és szinte észrevétlenül elvegyül a
távoli nyugat farmerei között. Előbb csak barátkozik majd velük, azután
megpróbál piacot teremteni a ?Sátán? porszívónak. Erre kapott pénzt és
megbízást.