Szerkesztő: Balogh Gyöngyi, Zágoni Bálint Filmtett Egyesület, 2009 A Filmtett
Egyesület és a Magyar Nemzeti Filmarchívum a fennmaradt állóképek, plakátok és
kortárs szövegek (idézetek, kritikák) segítségével egy olyan albumot nyújt az
olvasónak, amely nemcsak a Kolozsváron folytatott filmes munka fontosságát
szemlélteti, hanem bepillantást nyújt abba is, hogy mit jelenthetett az 1910-es
évek közepén a filmgyártás Erdély legfontosabb filmstúdiójában. Technikai
részletek (például némafilmek színezése), a sajtó viszonyulása a filmgyárhoz,
megfilmesítési jogokért folytatott perek, egy-egy film nemzetközi visszhangja,
forgatási anekdoták, némafilmek propaganda célra való felhasználása és az első
világháború hatása a filmgyártásra csak egy pár azon témák közül, amelyeket
egy-egy film kapcsán érint a könyv. Ez a kicsi ország a maga szűkre határolt
nyelvterületével csak valami különleges stílussal, valami jellegzetes sajátosság
révén, valami zamatos eredetiség színében vonhatja magára a külföld figyelmét.
(Janovics Jenő) Mind a magyar, mind az egyetemes filmtörténet szempontjából
fontos műhely volt az 1913-1920 között Kolozsváron működő filmstúdió. Hogy mára
már kevesen tudják igazolni az itt folytatott munka művészi jelentőségét, annak
egyetlen oka van: a megvalósult alkotások 94%-a megsemmisült. Az ez alatt a 7 év
alatt a kolozsvári filmgyárban készült több mint 70 játékfilm közül ma már csak
4 tekinthető meg. A kolozsvári alkotómunka nemzetközi színvonalát azonban más
adatok, nevek is igazolják. Itt kezdte rendezői pályafutását Korda Sándor, aki
később sir Alexander Korda néven Angliában lett elismert rendező. Hasonlóan,
karrierje első éveiben Kolozsváron dolgozott Kertész Mihály is, aki két
évtizeddel később Michael Curtiz néven tett szert világhírnévre. A listát
hosszasan folytathatnánk: itt rendezett Garas Márton, itt játszotta egyetlen
filmszerepét Blaha Lujza, a nemzet csalogánya, továbbá Várkonyi Mihály, aki
később ugyancsak Hollywoodban szerzett hírnevet, Szentgyörgyi István, Jászai
Mari, Berky Lili, Gál Gyula, Márkus Emília. Egy olyan időszakban, amikor a film
még kereste maga helyét a művészetek közt, amikor a legtöbb magyar filmgyár
külföldi bevált módszereket próbált utánozni szegényes körülmények között, a
Kolozsváron működő stúdió dr. Janovics Jenő színházigazgató irányítása alatt
arra törekedett, hogy irodalmi értékű alapanyagból igényes művészfilmeket hozzon
létre. Ennek érdekében a kor legtehetségesebb színészeinek segítségével, és a
legjobb, külföldön tanult szakemberekkel sikerült olyan színvonalú filmeket
gyártania, melyeket szívesen kötöttek le a külföldi filmterjesztők is. Az idők
során előkerült 4 filmet leszámítva jelenleg a fennmaradt képanyag és kortárs
kritikák, riportok, későbbi visszaemlékezések alapján rekonstruálható a
stúdióban folytatott munka. A Filmtett Egyesület és a Magyar Nemzeti
Filmarchívum a fennmaradt állóképek, plakátok és kortárs szövegek (idézetek,
kritikák) segítségével egy olyan albumot nyújt az olvasónak, amely nemcsak az
itt folytatott munka fontosságát szemlélteti, hanem bepillantást nyújt abba is,
hogy mit jelenthetett az 1910-es évek közepén a filmgyártás Erdély legfontosabb
filmstúdiójában. Technikai részletek (például némafilmek színezése), a sajtó
viszonyulása a filmgyárhoz, megfilmesítési jogokért folytatott perek, egy-egy
film nemzetközi visszhangja, forgatási anekdoták, némafilmek propaganda célra
való felhasználása és az első világháború hatása a filmgyártásra csak egy pár
azon témák közül, amelyeket egy-egy film kapcsán érint a könyv. Kötéstípus:
keménykötés Terjedelem: 120 oldal