Szerző: Rüsz-Fogarasi Enikő L?Harmattan Kiadó, 2012 Mit tud tenni egy kora
újkori város a fogyatékosokkal, a kóborgó szegényekkel, a rászorulókkal? Hogyan
gondoskodik a falai közé húzódó hajléktalanokról, az árván maradt, vagy a
törvénytelen születésű, kitett gyermekekről? Hogyan viszonyul a koldusokhoz, a
magukat ellátni képtelen magányos öregekhez? A mai napig aktuális és sokszor
megoldatlan kérdésre a régi korok válasza az ispotály, azaz a szociális
gondoskodás központja volt. Az ispotályt a történeti kutatások sokáig mellőzték,
szinte el is felejtették. Nem csak mint téma szorult sokáig háttérbe, a kutatás
is számos nehézségbe ütközött, mert a fejedelemségkori Erdély szegényes
forrásadottságai között nagyon ritkán nyílik olyan lehetőség, mint a kolozsvári
Szent-Lélek ispotály esetében, hogy egy intézmény történetét évtizedeken
keresztül nyomon lehessen követni. A kötet egy világi, városi adminisztráció
alatt működő ispotály mindennapjairól rajzol pengeéles képet. Levéltári
számadások, jegyzőkönyvek, levelek, kiváltságlevelek alapján sikerült az
intézmény gazdasági hátterét pontosan megvilágítani, az ispotály mesternek a
vámkenyértől a sövényfonatáson át a halotti lepelig terjedő, rendkívül
szerteágazó munkáját feltérképezni. De nemcsak gondjaikat, hanem pályafutásukat,
karrierlehetőségeiket is megismerhetjük. A forrásokból kibontakozik az ápoltak
mikroközössége, a kiemelkedő, egy-egy favorizált gondozott képe, a mindennapi
nehézségek és apró sikerek izgalmas története. A kötet adatai: Megjelenés éve:
2012 Terjedelem: 172 oldal