Szerkesztette: Márton Tünde Mária A számadások szövegét közzéteszi: Flóra Ágnes,
Márton Tünde Mária, Mihály Ágnes A bevezetőt írta: Rüsz-Fogarasi Enikő A rezümét
összeállította: Flóra Ágnes L?Harmattan Kiadó, 2010 Már a középkortól kezdve,
több más intézménnyel együtt, a városi élet szerves hozzátartozója az ispotály.
Minden korban a társadalmi szükségnek megfelelően alakult az ispotályok sorsa és
megítélése. Az ispotályok ? főként középkori ? történetével a nyugati
szakirodalom szinte folyamatosan foglalkozik. Magyarországon is a kilencvenes
évektől kezdődően egyre többen írtak ispotályokról, egyre több tanulmány
született ezzel a témával kapcsolatosan. Romániában viszont a középkori és kora
újkori ispotályok története teljes mértékben hiányzik. Bukarestben a 18-19.
századi ispotályokról és kórházakról több feldolgozás látott napvilágot. Azonban
az erdélyi középkori és kora újkori ispotályokról csupán mellékesen, más
témákkal kapcsolatosan írtak, egy módszeres kutatás ezen a területen nem igazán
volt. Ezt a hiányt igyekszik pótolni az a 2002-ben Kolozsváron alakult
kutatócsoport, amelynek célja az erdélyi ispotályok történetének feltárása, és
amelynek munkássága nyomán már a második forráskötet és több tanulmány látott
napvilágot. Ez a csoport a hosszabb távú kutatásait a kolozsvári ispotályokkal
kezdte el. Ezeknek a kutakodásoknak köszönhetően tisztázódott a kolozsvári
ispotályokkal kapcsolatos kérdések közül több is. Elsőként világossá vált, hogy
Kolozsvár történetében három ispotály is létezett. A Szent Erzsébet, a
Szentlélek ispotály és a Szent Jóbról elnevezett ispotály. A legrövidebb ideig
működött a Szent Jóbnak szentelt, avagy a ragályos betegeket ellátó ispotály. A
Szentlélek ispotály bizonyítottan a 15. századtól a 17. század végéig működött,
míg a Szent Erzsébet ispotály tevékenysége teljes bizonyossággal állítható már a
14. század közepétől el egész a huszadik század közepéig. A kötet adatai:
Megjelenés éve: 2010 Terjedelem: 532 oldal