Szerző: Pierre Bourdieu Gondolat Kiadó, 2005 A 20. század második felének talán
legnagyobb hatású szociológusa-szociálfilozófusa 2000-2001-ben tartotta azt az
előadás-sorozatot a Collége de France-ban, amelynek szerkesztett változatát ez a
könyv tartalmazza. E munkája az utolsó, amelyet a 2002 januárjában elhunyt
szerző még át tudott nézni. A tudomány szociológiai helyzetének vizsgálatát
azért tartja különösen aktuálisnak, mert meginogni látszik az autonómia, amelyet
a tudományos kutatás először a vallási hatalmakkal, majd a politikai vagy akár a
gazdasági hatalmakkal, illetve az állami bürokráciákkal szemben élvezett. A
tudomány tehát veszélyben van, ami különösképpen - de nem kizárólag - a
társadalomtudományokra érvényes. A tudomány önreflexivitásának feltárása
jelentheti az egyik kivezető utat ebből a válságból. E célból Bourdieu röviden
áttekinti a hagyományos, illetve posztmodern tudományelméleteket, s a
reflexivitás jegyében a tudományszociológia szociológiáját. Sorra veszi a
strukturális-funkcionalista elméletet (Merton), a tudományos forradalmak és a
normál tudomány elméletét (Kuhn), a Wittgensteinból kiinduló
lokalitáselméleteket (Bloor), amelyek a tudomány egyetemességében kételkedve azt
a kultúra jelenségeihez hasonlóan relativizálni igyekeznek. Végül hosszabban
kitér a laboratóriumi tudomány paradoxonára: egy mesterséges környezetben
kidolgozott elméletnek kellene érvényesnek lennie a laboratóriumon kívüli világ
jelenségeire és folyamataira. A kötet adatai: Kötés: Keményfedél Kiadási év:
2005 Terjedelem: 173 oldal