Szerkesztette: Keszeg Vilmos, Peti Lehel, Pócs Éva L?Harmattan Kiadó, 2009 Az
álmok, látomások két kötete a 20. század második felében és a 21. század elején
gyűjtött látomás- és álomszövegeket tartalmaz. A tematikusan elrendezett
szöveggyűjtemény kiegészül látókra, illetve a látók technikáira, valamint az
álom- és látomás-látás alkalmaira, rituális előkészületeire vonatkozó
elbeszélésekkel is. Gazdag anyagot képviselnek az álom- és látomáslátók saját
feljegyzései (ezek között is sajátos színfolt egy-egy új vallási mozgalom,
felekezet képviselőjének ?látomás-naplója?). A szerkesztők fő intenciója az
volt, hogy a szakma és a nagyközönség számára bemutassák, hozzáférhetővé tegyék
a folklorisztika egy eddig meglehetősen mostohán kezelt területének az újabb
gyűjtések révén igen terjedelmessé növekedett, változatos, gazdag
szöveg-anyagát, forrásanyaggal szolgáljanak a folklorisztika és általában a
kultúra-kutatás minden ágazatának művelői számára. Az első kötet kegyhelyekhez
és szent látókhoz kötődő keresztény víziókat és a halottlátókkal kapcsolatos
elbeszélés-anyagot, valamint írásban feljegyzett álmokat, látomásokat mutat be;
a második kötet a mindennapos, bárki által megtapasztalható álmokra és
látomásokra összpontosít. A keresztény szentekről, Krisztusról, Szűz Máriáról és
az angyalokról szóló elbeszéléseket éppúgy felöleli, mint a halottakhoz,
túlvilághoz, az ördöghöz, valamint a néphit démonaihoz (szépasszonyhoz,
lidérchez, boszorkányhoz) kötődő álmok és látomások narratívumait. A
szerkesztőkről: Keszeg Vilmos (1957) a kolozsvári Babe?-Bolyai Tudományegyetem
Magyar Néprajz és Antropológia Tanszékének tanszékvezető professzora. Kutatási
területe: kortárs mitológiák, narratológia, biografikus szövegek, írott kultúra.
Utolsó könyveiből: Aranyosszék népköltészete. Népi szövegek és kontextusok.
I?II. (Marosvásárhely, 2004); Egy Hir Adás a? Késő Maradékhoz. 17?20. századi
erdélyi toronygombiratok (Marosvásárhely 2006); Alfabetizáció, írásszokások,
populáris írásbeliség (Kolozsvár, 2008). Peti Lehel (1981) a kolozsvári Nemzeti
Kisebbségkutató Intézet (ISPMN) munkatársa, kutatási területe a moldvai és
erdélyi falvak társadalmi és vallási élete. Könyve: A moldvai csángók
vallásossága. Hagyományos világkép és modernizáció. (Budapest, 2008). Pócs Éva
(1936) a Pécsi Tudományegyetem Néprajz ? Kulturális Antropológia Tanszékének
professor emeritusa. Kutatási területei: néphit, népi vallás, európai
mitológiák, mágikus költészet, szakrális kommunikáció, samanizmus,
boszorkányság. Utolsó könyveiből: Magyar néphit Közép- és Keleteurópa határán.
(Budapest, 2002); ?Vannak csodák, csak észre kell venni.? Néphit, népi vallás és
vallásos folklór Gyimesben. (Szerk., Budapest, 2008) Démonok, látók, szentek.
Vallásetnológiai fogalmak tudományközi megközelítésben. (Szerk., Budapest, 2008)